Strongheart volt az első igazán nagy kutya filmsztár az Egyesült Államokban - és egyben az első német juhászkutya filmsztár is.
A rendőrkutya vérvonalhoz tartozó Strongheart 1917. október 1-én, Etzel von Oeringen néven született Németországban, R. Niedhart of Quedlinburg magántenyésztőnél. Az apja Nores von der Kriminalpolizei, az anyja pedig Charlotte von Oeringen volt. Vérvonalának megfelelően eredetileg rendőrkutyának képezték ki Berlinben, majd az I. világháborúban a Német Vöröskeresztnél szolgált. Gazdája a háború után elszegényedett, így, mivel nem tudta gondozni a kutyát, az egyik barátjához küldte, akinek egy kennelje volt New Yorkban. A cél az volt, hogy az állatot eladják az Egyesült Államokban.
A kutya a Shepherd Dog Club of America 1920-ban, október 15-16 között megrendezett, hatodik éves kiállításán harmadik lett. Laurence Trimble rendező, aki Jean, a Vitagraph Kutya (ez a border collie volt az Egyesült Államok első kutya filmsztárja) kiképzője volt, és Jean 1916-os halála után új kutyát keresett, ígéretesnek tartotta a Etzel-t. Trimble meggyőzte a feleségét, Jane Murfin forgatókönyvírót, hogy vegye meg a kutyát. Etzel a First National Pictures-től új nevet kapott, így lett belőle Strongheart.
Strongheart tökéletes és szigorú kiképzést kapott, ám nem tudott "egyszerűen kutyaként" viselkedni, illetve játszani, ezért Trimble-nek erre meg kellett tanítania őt, valamint szocializálnia kellet az állatot. Ennek során erős kötődés alakult ki közte és a kutya között, akit mindenhová magával vitt. Hosszú időbe telt, de Strongheart végül azt is megtanulta, hogyan játsszon kiskutya módjára. (Vonyítani viszont állítólag nem tudott, ezért a testvére, Flash helyettesítette őt a vonyítós jelenetekben.)
Trimble tehát újraképezte Strongheart-ot, akinek 1921-ben jelent meg az első filmje, The Silent Call címen. Ezt követeően még három olyan filmben játszott, melyeket Murfin írt és Trimble rendezett - ezek a Brawn of the North (1922), a The Love Master (1924) és a White Fang (1925) voltak. Ezeknek a filmeknek köszönhetően vált Strongheart az első nagy kutya filmsztárrá, megelőzve a később nagyobb ismeretséget szerző Rin-tin-tin-t, valamint nagyban hozzájárult a fajtája népszerűsítéséhez. Az utolsó két filmjét, a North Star-t (1925) és a The Return of Boston Blackie-t (1927) már mások rendezték: az előbbit Paul Powell, az utóbbit pedig Harry O. Hoyt. Filmjei népszerűsítése érdekében gyakran turnézott is, beutazva az országot, valamint átadták neki azon városok kulcsait, amelyekben a filmeket bemutatták. Mindenhol róla szóltak az újságok és a rádió, nagyon népszerű volt. A kutya filmjei sajnos szinte kivétel nélkül elvesztek, csupán a The Love Master egy példánya maradt fenn a francia Le Centre national du cinéma et de l'image animée-ben (CNC), valamint 16 mm-es filmről DVD-re vették a The Return of Boston Blackie-t.
A sztársággal együtt járt, hogy Strongheart-nak kellett egy "barátnő", így csatlakozott hozzá Lady Jule mind a filmjeiben, mind a nyilvános megjelenések alkalmával. A két német juhászkutya párosa nagyon népszerű volt, rengeteg rajongóval, és luxusvonattal utaztak. Strongheart-nak és Lady Jule-nak (aki túlélte a párját) számos utóda született - közöttük a legismertebb az unkoája, Lighting volt, és a vérvonaluk még mindig folytatódik.
Trimble képeskönyvet írt a kutyáról Strongheart: The Story of a Wonder Dog címen, amely 1926-ban jelent meg. A könyv azt mutatta be, hogy az állat hogyan érkezett meg az Egyesült Államokba, és miként lett belőle filmcsillag.
Egy filmforgatás során Strongheart véletlenül megcsúszott, megégette magát egy forró lámpával, és az így keletkezett égési sérülések miatt, amelyek nem gyógyultak be, néhány hét alatt tumor alakult ki. A kutya 1929. június 24-én pusztult el. Később, 1960. február 8-án saját csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-n.
Strongheart többeket is megihletett. A Doyle Packing Company a kutya sikerén felbuzdulva 1932-ben konzerv kutyatápot hozott forgalomba (Strongheart Dog Food), amely még mindig létezik. A Strongheart-tal különleges kapcsolatot kialakító J. Allen Boone, aki egy ideig vigyázott a kutyára, amíg a gazdái távol voltak, két könyvet is írt Strongheart-tal kapcsolatban: először a Letters to Strongheart (1939), majd a Kinship with All Life (1954) című műveket, amelyeknek több reprintje is készült. 2014-ben jelent meg Strongheart: The World’s First Movie Star Dog címmel Emily Arnold McCully gyerekeknek szóló képeskönyve Strongheart-ról.
A kutya a Shepherd Dog Club of America 1920-ban, október 15-16 között megrendezett, hatodik éves kiállításán harmadik lett. Laurence Trimble rendező, aki Jean, a Vitagraph Kutya (ez a border collie volt az Egyesült Államok első kutya filmsztárja) kiképzője volt, és Jean 1916-os halála után új kutyát keresett, ígéretesnek tartotta a Etzel-t. Trimble meggyőzte a feleségét, Jane Murfin forgatókönyvírót, hogy vegye meg a kutyát. Etzel a First National Pictures-től új nevet kapott, így lett belőle Strongheart.
Strongheart tökéletes és szigorú kiképzést kapott, ám nem tudott "egyszerűen kutyaként" viselkedni, illetve játszani, ezért Trimble-nek erre meg kellett tanítania őt, valamint szocializálnia kellet az állatot. Ennek során erős kötődés alakult ki közte és a kutya között, akit mindenhová magával vitt. Hosszú időbe telt, de Strongheart végül azt is megtanulta, hogyan játsszon kiskutya módjára. (Vonyítani viszont állítólag nem tudott, ezért a testvére, Flash helyettesítette őt a vonyítós jelenetekben.)
Trimble tehát újraképezte Strongheart-ot, akinek 1921-ben jelent meg az első filmje, The Silent Call címen. Ezt követeően még három olyan filmben játszott, melyeket Murfin írt és Trimble rendezett - ezek a Brawn of the North (1922), a The Love Master (1924) és a White Fang (1925) voltak. Ezeknek a filmeknek köszönhetően vált Strongheart az első nagy kutya filmsztárrá, megelőzve a később nagyobb ismeretséget szerző Rin-tin-tin-t, valamint nagyban hozzájárult a fajtája népszerűsítéséhez. Az utolsó két filmjét, a North Star-t (1925) és a The Return of Boston Blackie-t (1927) már mások rendezték: az előbbit Paul Powell, az utóbbit pedig Harry O. Hoyt. Filmjei népszerűsítése érdekében gyakran turnézott is, beutazva az országot, valamint átadták neki azon városok kulcsait, amelyekben a filmeket bemutatták. Mindenhol róla szóltak az újságok és a rádió, nagyon népszerű volt. A kutya filmjei sajnos szinte kivétel nélkül elvesztek, csupán a The Love Master egy példánya maradt fenn a francia Le Centre national du cinéma et de l'image animée-ben (CNC), valamint 16 mm-es filmről DVD-re vették a The Return of Boston Blackie-t.
A sztársággal együtt járt, hogy Strongheart-nak kellett egy "barátnő", így csatlakozott hozzá Lady Jule mind a filmjeiben, mind a nyilvános megjelenések alkalmával. A két német juhászkutya párosa nagyon népszerű volt, rengeteg rajongóval, és luxusvonattal utaztak. Strongheart-nak és Lady Jule-nak (aki túlélte a párját) számos utóda született - közöttük a legismertebb az unkoája, Lighting volt, és a vérvonaluk még mindig folytatódik.
Trimble képeskönyvet írt a kutyáról Strongheart: The Story of a Wonder Dog címen, amely 1926-ban jelent meg. A könyv azt mutatta be, hogy az állat hogyan érkezett meg az Egyesült Államokba, és miként lett belőle filmcsillag.
Egy filmforgatás során Strongheart véletlenül megcsúszott, megégette magát egy forró lámpával, és az így keletkezett égési sérülések miatt, amelyek nem gyógyultak be, néhány hét alatt tumor alakult ki. A kutya 1929. június 24-én pusztult el. Később, 1960. február 8-án saját csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-n.
Strongheart többeket is megihletett. A Doyle Packing Company a kutya sikerén felbuzdulva 1932-ben konzerv kutyatápot hozott forgalomba (Strongheart Dog Food), amely még mindig létezik. A Strongheart-tal különleges kapcsolatot kialakító J. Allen Boone, aki egy ideig vigyázott a kutyára, amíg a gazdái távol voltak, két könyvet is írt Strongheart-tal kapcsolatban: először a Letters to Strongheart (1939), majd a Kinship with All Life (1954) című műveket, amelyeknek több reprintje is készült. 2014-ben jelent meg Strongheart: The World’s First Movie Star Dog címmel Emily Arnold McCully gyerekeknek szóló képeskönyve Strongheart-ról.
 |
| Strongheart & Lady Jule |
Források:
- Etzel von Oeringen (Strongheart). Pedigree Database. A hozzáférés módja: http://www.pedigreedatabase.com/german_shepherd_dog/dog.html?id=470918-etzel-von-oeringen (Letöltés ideje: 2017.03.9.)
- Strongheart: An Action-Adventure Star. America Comes Alive!. A hozzáférés módja: http://americacomesalive.com/2015/07/29/strongheart-an-action-adventure-star/ (Letöltés ideje: 2017.03.9.)
- Strongheart the Dog - Biography. IMDb. A hozzáférés módja: http://www.imdb.com/name/nm1237575/bio (Letöltés ideje: 2017.03.9.)
- About Strongheart. Grace and the Angel. A hozzáférés módja: http://www.spiritlyric.com/aboutstrongheart.html (Letöltés ideje: 2017.03.9.)
- Condon, Dan: A Forgotten Hero. Articles and Essays, 2000. A hozzáférés módja: http://www.silentsaregolden.com/articles/strongheartarticle.html (Letöltés ideje: 2017.03.9.)
- Strongheart. Wikipedia, the free encyclopedia, 2017. február 13. A hozzáférés módja: https://en.wikipedia.org/wiki/Strongheart (Letöltés ideje: 2017.03.9.)
